Barion Pixel
NASSINGO

Virág, amely a 100. napon is olyan szép, mint az elsőn? Ezt tudja a Nassingo!

Te hogyan fejezed ki a háládat mások felé? Elég egy kedves szó, vagy szíved szerint mindent odaadnál, ami a kezed ügyébe kerül? Szilágyi-Király Eszter, a Nassingo alapítója is erre a kérdésre kereste a választ, amikor 2022-ben egy életmentő műtét után a kórházban dolgozóknak szerette volna megköszönni munkájukat. Az élethű gumivirágokat áruló vállalkozás indulásáról, nehézségeiről és szépségeiről, valamint a jövőbeli tervekről beszélgettünk vele, de szóba kerültek a nőként megtapasztalt sztereotípiák is.

Miért jött létre a Nassingo?

2022 januárjában „jól” kezdődött az évem… Volt egy nagyon komoly rosszullétem, életmentő műtéten estem át, ami után eléggé sokáig kórházban voltam, és az itthoni lábadozás is elhúzódott. Ez az egész a Covid idején történt, nem is lehetett látogatókat fogadni, ami különösen megnehezítette a helyzetet. Hazafele menet agyaltam a férjemmel, hogyan lehetne megköszönni azt az odafigyelést és törődést, amit bent kaptam. Ekkor jött először az élethű gumitulipán ötlete – rengeteg volt a piacon, de köszönőajándék formájában mégsem találkoztam eggyel sem. Tulajdonképpen az volt a cél, hogy olyan ajándékot adhassak, ami nem allergén, megfelel a szabályoknak, nem kell gondozni, és jó ránézni. Sajnos a felépülés alatt volt időm bőven gondolkodni, és ekkor született meg a köszönömneked.hu, ami az első webshopunk volt – ez egyébként a mai napig él. Később, az igényekhez igazodva, újra kellett teljesen pozicionálni ezt az egész vállalkozást, így született meg a nassingo.hu.

Gondolom, szükséged volt kezdetben a támogatásra. Kik álltak melléd?

Hatalmas családom van. Mi tizenhatan vagyunk édestestvérek, úgyhogy a család mindenképpen nagyon erős bázist ad az életemben. De leginkább mégis azt mondanám, hogy a férjem az, akire abszolút számíthatok. Ő ebben az időszakban is helytállt a két gyermekünk mellett, mindent rá tudtam bízni, amit kellett – ez a mai napig így van mind a magánéletben, mind a vállalkozásban.

Mi adta meg a végső lökést az induláshoz?

Marketinges vagyok, és régebben is minden cégnél, ahol dolgoztam, száz százalékot akartam hozni. Ez lehet, hogy részben a családom hatása… Több embertől hallottam, hogy annyira magamnak éreztem azokat a cégeket, ahol alkalmazott voltam, hogy ideje lenne egy sajátba is belevágnom. Több testvérem is vezetett vállalkozást, szóval elkezdett bennem kicsírázni az a gondolat, hogy én is meg tudom csinálni. Én is le tudok tenni valami olyat az asztalra, ami én vagyok, teljesen önazonos, és ad valamit az embereknek. Tök jó érzés az, hogy a vásárlóim, akik visszajeleznek nekem, odáig vannak a termékektől. Oké, ezek „csak” művirágok… De mire asszociálnak az emberek, ha meghallják, hogy művirág? Kínai boltban meg temetők előtt kapható, rossz minőségű díszekre. Ezt a képet le kellene rombolni, mivel a mi tulipánjaink és magnóliáink megszólalásig hasonlítanak az élő növényre. Nemrég átjött az anyukám vigyázni a gyerekekre, és a vázában volt egy csokor tulipán. Meg is jegyezte: „Kislányom, nem vigyázol eléggé a növényeidre, most is nekem kellett alá vizet rakni…” Szóval ennyire megtévesztőek a termékeink.

Milyen nehézségekkel találod szembe magadat vállalkozóként?

Ha az ember azzal indít, hogy van két kicsi gyereke, akkor először a „zsonglőrködést” mondanám. Helytállni az anyai és feleségszerepben, háztartást vezetni – ez szerintem a magyar női vállalkozóknak egy hihetetlenül nehéz dolog. Amíg az egyikre összpontosítasz, addig a másik hervadozik. Ezt mind fenntartani, talán ez a legnehezebb, amit meg tudnék említeni. Nőként, főleg anyaként hamarabb ráhúzzák az emberre, hogy ez csupán egy fellángolás, néhány hónap múlva belefáradsz, és elengeded. A beszállítókkal való kommunikáció is erre enged következtetni: ha a férjem kérdez rá, hol van már a csomag, vagy a dobozok, akkor azt teljesen máshogy kezelik. Nem azt mondom, hogy nehezebb, de így, hogy nekem a férjem segít, picit azt érzem, hogyha ő vezetné a vállalkozást, én pedig csak az arca lennék, gördülékenyebben mennének a dolgok.

Melyek a legemlékezetesebb megrendeléseid?

Kettő égett belém különösen. Az első sikeres megrendelést soha nem felejtem el, még mindig el tudnám mondani, pontosan milyen színeket és mit rendelt az illető. Illetve volt egy hatalmas csokor, amit egy nőgyógyászati osztály kapott mint köszönőajándék. Azt éreztem, hogy amiből indult az ötlet, vagyis hogy az egészségügyi dolgozóknak hálaként valami szépet és maradandót adhassunk, az ezzel a csokorral teljessé vált.

Hol tart most a Nassingo?

Még abszolút nem érzem, hogy megérkeztem volna, mert ez egy nagyon fiatal vállalkozás. Folyamatosan új ötleteim vannak, azt nézem, hogy mit és hogyan lehetne fejleszteni, mi lehet a piacnak a legmegfelelőbb termék. Szóval nincs megállás. Nem gondolom, hogy ez negatív lenne, sőt. Persze, biztosan jó lesz, amikor kijön belőle egy tisztességes fizetés… De ez egy hihetetlenül izgalmas út, amit szépen végig kell járni.

Ezek szerint a jövőre vonatkozóan is tele vagy tervekkel. Mik ezek pontosan?

Röviden: bővíteni és bővülni. Olyan termékskálát összerakni, ami betonbiztos, és megfelel a minőségi kritériumaimnak. Hatalmas álmom az is, hogy majd egyszer egy kicsike butikot nyissak, ahova az emberek be tudnak menni, meg tudják fogni és nézni a termékeket, meg persze velem is találkozhatnak. Teljesen más egy e-mailt kapni, vagy látni a boldogságot a vásárló arcán. Ezek persze nagyon jövőbe mutató tervek. Hamarosan jó lenne felvenni egy embert, aki besegít a technikai intézkedésekben, például a webshopban. Szóval tervek vannak bőven, de mindig csak a mai napi célok vannak előttem, mert így lehet hatékonyan egyről a kettőre jutni.

Szerző: Fekete Zsófi
Forrás: marieclaire.hu